Barnás Ferenc: Másik halál
Ezzel a könyvvel magamat ajándékoztam meg, és bár nagyon tetszett, be kell ismernem, hogy nem a Vademecum Hírlevélbe való, mert noha hallatlanul magas színvonalú, de nyomasztó és nagyon nehezen olvasható. Mintha a baltával faragott arcú, középkorú szerző a borítóról ezt üzenné olvasójának: „Ha kibírod, öreg, az első száz oldalt, akkor kapsz valami emészthetőt is! Tarts ki!” Egy középkorú, magányos, szenvedélybeteg férfi agyában turkálunk a könyv első részében. Munkakeresés, nyomor, magány, egy rejtélyes betegség jeleinek rettegéssel párosuló figyelése. Eközben lassanként felbukkannak morzsák a múltból: ez az ember valaha tanár volt: művészeti szakközépiskolákban, sőt az egyetemen is óraadó. Az alkalmi munkákban töltött munkanapok után holtfáradtra sétálja magát, másnap kezdi elölről. Eközben egyre erősebben jelenik meg a mai Pest, a szokott útvonalain keresztül. Aztán az is kiderül, hogy a főhős valaha zenélt, tavasztól őszig utcazenészként kereste a kenyerét Németországban és Svájcban. Egy német ajkú kisvárosban ismerkedik meg egy Michael nevű pincérrel, aki fordulatot hoz az életébe. Igazi szellemi társává válik – de nem, nem férfiszerelem. A pincér aztán hat éven keresztül a mecénása lesz. Havonta pénzt küld neki, hogy ne kelljen dolgoznia, csak írjon. Addig azt hittük, az írás csak ábrándkép, és amikor a főhős jelenti, hogy elkészült a mű, még mindig azt hisszük, hogy nem igaz a dolog. Ekkor már a múzeumban dolgozik – félreismerhetetlenül az Ernst Múzeumban. Itt aztán lassanként megkapaszkodik az emberek között. A többi teremőr egyre reálisabban jelenik meg, színes történeteik átütnek a szörnyű szürkeségen. Egyszer csak kiderül, hogy hősünk elvált, egyetemista lánya is van, aki olykor meglátogatja. Mint ahogy az is, hogy Michael öngyilkos lett. Talán ez a betegség oka? A könyv utolsó harmadában már-már igazi realizmusba fordul a könyv, a különálló Ernst Múzeum, (benne a néven nem nevezett Keserü Katalin igazgatónő szikár, reális és szeretetteli portréjával). Aztán következik az a néhány nagyon szép, az Ernst Múzeum szétdúlását finoman, kritikusan ismertető bekezdés – ez száz év múlva is érdekes lesz. Végül a hős Amerikába indul, egy több hónapos irodalmi ösztöndíjra. Feljött a felszínre, elindult a siker felé. Egy fél mondatból úgy értesülünk, hogy barátnője is van.
Felejthetetlen, jelentős könyv, bár a kevesek olvasmánya. Írójától, aki most került az A-ligába, még sokat várhatunk.
(Kalligram, 2012, 298 oldal, borítóterv Hrapka Tibor, ára 2800 Ft.)
A szerző fényképét Szilágyi Lenke készítette.
Török András
Vademecum Hírlevél, 402. szám. 2013. január