– Barnás Ferenc A kilencedik című regényének amerikai kritikai fogadtatásából –
Barnás Ferenc: The Ninth. Angolra fordította Paul Olchváry. Northwestern University Press, 2009. 159 oldal, 16,95 dollár
(…) Az angol nyelvű olvasók lelkesednek a magyar írók – a Nobel-díjas Kertész Imre, a Best Translated Book-díjat elnyerő Bartis Attila és a csodálatos Esterházy Péter – remek és komor műveiért. Lelkesen hagyjuk, hogy feldúljanak és meghassanak, lelkesen fogyasztjuk a rémálomba illő és erőszakos szexet ábrázoló jeleneteket, és lenyűgöz minket az említett írók – és társaik – mesterségbéli tudása, és ahogyan ez a tudás felülemelkedik magán a nyelven, és a műfordításokon is egyértelműen átsüt. Barnás Ferenc is ebbe a komor vonulatba illeszkedik, ésA kilencedik című regénye, amelyet Paul Olchváry fordított angolra, arról tanúskodik, hogy a kortárs magyar irodalomnak akadnak még felfedezetlen nagyságai (…).
Ez a regény nem fog nagy hullámokat kelteni. Nem döbbent meg, nem ráz meg, nem ront az olvasóra, nem nyugtatja meg. Ez a könyv káprázatos önuralmával tűnik ki, azzal a leleményességgel, ahogyan Barnás Ferenc és Paul Olchváry megoldotta ezt az érzékeny feladatot, a gyermeki hang közvetítését. Ez a regény a csöndes sikerével tűnik ki.
(Jeff Waxman, Three Percent, 2009. május 21., http://www.rochester.edu/College/translation/threepercent/index.php?id=1965)
*
A kilencedik című regény ragyogó példája annak, hogy egy külföldi irodalmi alkotás miért lehet újra izgalmas: mert az egyetemes és az egyedi – a vasfüggöny mögötti élet bemutatása – között teremt egyensúlyt. A hatvanas évek végén, a kommunista Magyarországon játszódó regényben egy hívő katolikus család kilencedik gyermeke beszéli el a történetet. A dialógusok, emlékek és álmok Faulknert idéző elbeszélésmódja megdolgoztatja az olvasót, miközben összerakja a trauma és a bűntudat elemeit, amit a fiú érez az iskolatársaitól elszenvedett ütlegelések és megaláztatások miatt. Ez a tömör történet a gyerekkorról, az embert próbáló időkről és a hitről érzékletesen ábrázolja mind a háttérként szolgáló történelmi időszak, mind a kamaszkor bizonytalanságait.
(Rudy Faust, The Front Table, 2009. május-június, http://blog.semcoop.com/2009/05/29/upfront-june-july/)
*
Egy történetet elmondani egy gyerek nézőpontjából az egyik legnehezebb elbeszélési forma. Barnás Ferenc A kilencedik című regényének narrátora egy kilencéves fiú – a kilencedik a tíz gyerek közül (illetve tizenegy közül, a meghalt fivérrel együtt) egy népes magyar családban -, akinek tapasztalatlansága és szegényes szókincse beszédhibával párosul.
A kilencedik írásakor Barnás mintha abba próbált volna belehelyezkedni, milyen nehézségekkel birkózik narrátora, amikor meg akarja fogalmazni élményeit. Egészében véve ez sikerül is azzal, ahogyan egyszerű nyelvet és társalgási stílust használ, amely lehetővé teszi mind a drámai iróniát, mind a tények enyhítő körülírását. Mindeközben a szerző a koravén elbeszélő lekezelése és hömpölygőn áradó mondatainak Szküllája és Kharübdisze között navigál. (…)
Barnás Ferenc A kilencedik című regénye a gyermeki hang remek tolmácsa, és jóval több teret kínál a tanulmányozásra, mint ahogy első látásra gondolnánk.
(Josh Maday, The Quarterly Conversation, 2009. november 9., http://quarterlyconversation.com/the-ninth-by-ferenc-barns)
*
Briliáns és eredeti életkép egy kis Budapest közeli településről az 1960-as évek Magyarországáról – Barnás Ferenc csodálatos regénye a Huckleberry Finn zord, leleményes és keserűen humoros verziója (…). Az ismerős, meghitt részletek agilis hangsúlyozása a trauma és a kétségbeesés helyett -a kritikusok Barnás bámulatos szerénységét és árnyalatait emelik ki. A kilencedik számomra elsősorban azért provokatív, mert egy gyermek tudatfolyamának ötletes ábrázolásával érzékelteti képzelőerejének változékonyságát és csetlő-botló lelkületét a falu visszataszító hitványsága, romlottsága és ostobasága közepette. (…)
A regény elsőre a felnőtté válásról szól, valójában azonban egy jóval nagyobb szabású vizsgálata annak, hogyan alakul ki a morális tudat a hazugságokra és kényszerekre épülő önkényuralmi rendszerben. (…)
A fordító, Paul Olchváry mesterien ragadja meg a regény ravaszkás mesterkéltségből, éles látású realizmusból és bizarr fantáziálásából összetevődő lenyűgöző ötvözetét, mindezt alárendelve a közöttünk élő kitaszított belső rezdülései ábrázolásának.
(Bill Marx: Az emberi lét különös hangjai. Three Percent, 2010. február 11., http://www.rochester.edu/College/translation/threepercent/index.php?id=2497 és http://artsfuse.org/?p=5114)
*
(…) A kilencedik remekül illeszkedik a Northwestern University Press kitűnő Writings from an Unbound Europe (Művek a Megszabadított Európából) elnevezésű sorozatába. Noha egyes utalások – például az anya erdélyi származása – esetleg érthetetlenek maradnak sok olvasó számára,
Paul Olchváry fordítása hatásos és gördülékeny. Akárcsak Bruno Schulz: Fahajas boltok című kötete, Barnás Ferenc regénye is a jellegzetesen kelet-európai modernista hagyomány része, amely felfedi a szép és a groteszk megindító közelségét.
(Marci Shore: Máshol történik. The Times Literary Supplement, 2010. február 26.)
*
Barnás Ferenc A kilencedik című regényének közege a nyomor. Az a fajta ínség, amit csak egy népes, büszkén katolikus család képzelhet el a kommunista Budapesten 1968-ban. (…) Az apa és a katolicizmus közötti nyilvánvaló metaforikus kapcsolat megkerülhetetlen. Noha úgy tűnhet, hogy ez a regény őszintesége és nyersesége miatt nehezen befogadható az olvasó számára, Barnás olyan árnyaltan és merészen kelti életre a beszédhibás és ártatlan kilencéves címszereplőt, hogy végül nem tudjuk letenni a könyvet (…)
Nehéz egy kilencesztendős elbeszélőt magával ragadóvá tenni, ábrázolni komplexitását és hangjának erejét. Barnás képes erre, éppen ezért ő az egyik legkiválóbb magyar író, bár ez még csak a harmadik regénye, és az első, amely angolul is megjelent. Ez a félig önéletrajzi jellegű és őszinte regény a szomorúság és az akasztófahumor meggyőző és meglepő kombinációja. Aki nem egyszerűen csak magyar szerzőt keres, hanem olyant, aki kifejezi Magyarország múltjának viszontagságait, annak Barnás az embere, ha mégoly kíméletlen is.
(Monica Carter: Éhség, Magyarország, 2010. április 6. http://blog.salonicaworldlit.com/2010/04/06/hungry-in-hungary.aspx)
*
(…) A címszereplő testi és lelki betegsége, valamint család vidéki „Nagyház”-építési terve képezi a regény keretét. Egy balesetet követően, amelynek során Kilencedik majdnem elveszíti hüvelykujját, Thomas Mann Hans Castorpjához hasonlóan szanatóriumba kerül a gyógyító levegőjű budai hegyekbe. A házépítési terv Magyarország 1960-as évekbeli „második gazdaságát” idézi, és az előírásos szovjet termelési regényekre is utal. A kritikus pillanat, amely mozgásba lendíti a regényt: vajon megkapja-e család a ház befejezéséhez nélkülözhetetlen hitelt? Ez már csak azért sem mellékes kérdés, mert közben egy gazdag házaspár felajánlja, hogy tízezer forintért hajlandó megvásárolni Kilencedik 15 éves testvérét, árucikké degradálva ezzel a család egyik tagját. Ez és az ehhez hasonló fenyegető események erősítik Kilencedikben az elhagyatottságtól való rettegést.
A politikai, társadalmi és családi élet szövevényeivel szegénységben és folyamatos feszültségben töltött életet ismerünk meg, amelyben a főhős ki van szolgáltatva társainak, akik rendszeresen zaklatják, bántalmazzák és megalázzák őt. Az olvasó eltűnődik a főhős jövőjén, miközben csodálattal tölti el a fiatalság tűrőképessége.
(Marguerite De Huszar Allen: World Literature Today, 2010. november, http://wlt.metapress.com/content/06g1g596222lq36u/ éshttp://ferencbarnas.com/kritikak.php?o=world-literature-today)
Fordította Puszta Dóra